mindjárt
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
Alternative forms
- mindjárást, mindjárton (both: archaic)
Etymology
mind (“continually, all the time”) + jár (“to go around”) + -t, originally presumably in the sense “by all legwork”, “by all means”[1][2] (in which case the -t might have been the archaic locative suffix).
Pronunciation
Adverb
mindjárt (not comparable)
- instantly, in an instant, immediately, forthwith, at once, promptly, right away
References
- ^ mindjárt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ Benkő, Loránd, ed. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. (“The Historical-Etymological Dictionary of the Hungarian Language”). Budapest: Akadémiai, 1967–1984. →ISBN. Vol. 1: A–Gy (1967), vol. 2: H–O (1970), vol. 3: Ö–Zs (1976), vol. 4: index (1984).
Further reading
- mindjárt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- mindjárt in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.